Paraziták irányítják az embereket

Heinleint hiába sorolják a sci-fi irodalom nagyjai közé, a nevét jóval kevésbé ismeri a közönség, mint például Philip K. Ennek részben az az oka, hogy Heinleinnek nem volt akkora szerencséje a filmesekkel, mint neki. A Csillagközi invázió volt a legnagyobb volumenű adaptáció gazdag munkásságából, amit viszont Paul Verhoeven a maga képére formált.

A sokáig félreértett sci-fi csak idővel tett szert kultuszra, de ennél a sors gonoszabb tréfákat is űzött a szerzővel. A militaristának is bélyegzett Heinlein ben írta meg egyik legfontosabb könyvét, az Élősdieket, melyben a bolygónkat megtámadó idegen lények bábként irányítják a megszállt emberek testét.

• Mit kell inni reggel parazitáktól
• Paraziták irányítják a világot. Világzsidóság
• A halak viselkedését a szemükben élő paraziták irányítják - Arsratio
• Mi a görgős parazita
• Paraziták a test szerveiben

Mivel Don Siegel a pár évvel később megjelent, igen hasonló Jack Finney-regényt költöztette a mozivászonra és alkotott meg A testrablók támadásával egy igazi filmklasszikust, kialakult az a téves közhiedelem, hogy Finney alapozta meg a paranoid inváziós sci-fiket, nem pedig Heinlein. Ezen volt hivatott változtatni A parazitára keresztelt film, ám elkészültének bizarr históriája rávilágít arra, hogy a legjobb szándékot is fel tudják őrölni a hollywoodi gépezet fogaskerekei. Terry Rossio, aki később A Karib-tenger kalózai révén a Disney egyik sztárírójává vált, a stúdió parkolójában vetette fel az ötletet Michael Engelberg producernek, hogy Heinlein könyvéből milyen remek filmet lehetne csinálni.

Rossio és állandó írótársa, Ted Elliott akkoriban fejezték be Edgar Rice Burroughs regénye alapján "A Mars hercegnője" forgatókönyvét, amiből tucatnyi író- és rendezőcsere után a filmtörténet egyik legnagyobb bukása, a John Carter lett.

Az ő változatukat a parkolóbéli beszélgetés lezajlásakor még mindenki szerette, szóval a stúdió kész volt egy új projektről tárgyalni velük. Rossio ösztönzésére a Disney meg is vette az Élősdiek filmjogait, csakhogy a Heinleinhez való hűség jegyében fogant forgatókönyvük teljes közutálatban részesült.

Gyengének találták a párbeszédeket, a karaktereket és a történetet is. A páros nem értette, hogy miért egész addig, míg rá nem paraziták irányítják az embereket, a stúdiótól senki nem vette a fáradtságot, hogy elolvassa azt a könyvet, aminek a amfipod paraziták megvásárolták. Ricardo Mestrest, a Disneyhez tartozó Hollywood Pictures elnökét végül sikerült rábeszélni, hogy rágja át magát a regényen, ami után egy komplett listával állt elő arról, hogy mi az, ami a filmbe nem kerülhet bele.

Heinlein könyve az ő idejében még a távoli jövőnek számító, futurisztikusra írt ben játszódott. A középpontban három szereplő, Sam, Mary és a nemzetbiztonsági hivatal vezetője állt, akit csak úgy neveznek, hogy az Öreg. A két ügynök egy lezuhant UFO-t megvizsgálva ráébred, hogy a vele a Földre érkezett lények ember a féreg megszállták a helyi lakosságot és ijesztő mértékben terjeszkednek tovább.

A történet egy globális invázió megakadályozásáról szólt, Ricardo Mestres viszont az szerette volna, ha a helyszín egy jelenbéli kisváros volna, ahová spórákon paraziták irányítják az embereket jutnak el az űrből jövő támadók.

Ez volt az a pont, amikor Rossio és Elliott közbeszóltak, hogy, amit nekik a stúdiófőnök felvázolt az A testrablók támadása.

Mivel abban a páros nem akart részt venni, hogy Heinlein könyvét Finney alkotásának utánzataként készítsék el, inkább belevetették magukat egy másik paraziták irányítják az embereket produkció, az Aladdin újraírásába. Elliott csak annyi javaslatot tett, válasszanak egy kevésbé elhasznált helyszínt a történetnek. Lehetne mondjuk egy katonai bázis. Az ötlet annyira megtetszett a döntéshozóknak, hogy ragaszkodtak ahhoz, az írópáros dolgozza ki egy teljesen új forgatókönyvként.

Ez a B-verzió egyre biztatóbban haladt a megvalósulás felé, éppen csak az elsőszámú producer, Michael Engelberg nem volt boldog tőle, aki Heinlein könyvének hatalmas rajongója volt a gyerekkora óta.

8 kutatás, ami megmutatja az Emberben rejlő Sötétséget!

Engelberg tehát mindenkit igyekezett meggyőzni, hogy az írópáros eredeti, regényhű forgatókönyvét valósítsák meg, ne a B-verziót. Rá is állította őket, hogy javítsák fel addigi munkájukat. Így alakult ki az az egészen faramuci helyzet, hogy egyazon stúdión belül két rivális adaptáció versenyzett egymással, melyek ugyanazt a könyvet akarták feldolgozni másképp.

• Az emberi test parazitáitól
• Élősködő – Wikipédia
• A parazita irányítja az embert Pinworm parazita kezelés
• Paraziták felszabadulása a kezelés után
• Paraziták elleni gyógyszerek az emberi belekben

A B-verziónak időközben lett rendezője Daniel Petrie Jr. A terror iskolája személyében. Úgy tűnt hát, hogy az írópáros terveinek sírját épp a maguk teremtette konkurencia fogja megásni, csakhogy történt valami, amire senki nem számított: bejelentették A testrablók támadásának legújabb feldolgozását, aminek fő helyszíne - dobpergés - egy katonai bázis.

Paraziták irányítják az embereket stúdió ügyvezetői hirtelen megváltoztatták álláspontjukat és jobban szerették volna, ha a készülő film hűségesebb lenne Heinlein könyvéhez.

A B-verziónak ezzel befellegzett. A megváltozott helyzetben a stúdiófőnök Ricardo Mestres is áldását adta az Élősdiek regényhű feldolgozására.

A scripten egy másik író, David S. Goyer  Penge végzett pár változtatást, amik nem csak a producerek, de még Elliott és Rossio tetszését is elnyerték. Volt hát egy kész forgatókönyv, a projekt pedig zöld utat kapott. Már csupán egy rendező kellett, és ez volt az a rész, amikor a végre szépen alakuló történet ismét cudar fordulatot vett. A brit Stuart Orme, aki addig leginkább videóklipeken és tévéfilmeken dolgozott, ugyanazt tette, amit a legtöbb rendező szokott, ha felveszik.

Megmutatta, hogy ez már az ő filmje, így kukázta, amit az írók addig összehoztak és előrukkolt a maga elképzeléseivel. Az egy hangyányit se zavarta, hogy a forgatás megkezdéséig már csak hetek voltak hátra. Felvett új írókat - a Bond-filmekkel majdan nevet szerző Robert Wade-et valamint Neal Purvist - és elkezdte A parazitát egész mássá formálni, mint, amit eredetileg Heinlein, vagy bárki akart, aki a produkción addig dolgozott.

Az egyik ötlete az volt, hogy az idegeneknek lehetne egy királynőjük, mint az Aliensben. Engelberg nem értett egyet a változtatásokkal. Rossio elmondása szerint a producer nem csupán dühös volt amiatt, ahogy a film alakul, hanem egyenesen depresszióssá vált. És a forgatás megkezdéséig már csak napok voltak hátra.

Így uralják az agyadat a macskák

Ekkor lépett közbe a Disney főmuftija, Jeffrey Katzenberg, akinek a kezébe került a forgatókönyv új változata, ami egyáltalán nem nyerte el a tetszését. Meghozta azt a döntést, amire ebben a helyzetben igen kevesen lettek volna hajlandóak: elhalasztotta a forgatást és utasította a rendezőt, hogy azt a scriptet forgassa le, amire ő zöld utat adott.

A felvételek megkezdéséig a forgatókönyvet ennek ellenére megint átírták David S. Goyer felügyelete mellett, aki kiharcolt magának ezért egy tekintélyes fizetésemelést. Mikor Terry Rossio meglátogatta a forgatást, Engelberg vezette körbe, aki megmutatta neki az idegenek űrhajójának díszletét. Amit Rossio látott, az egyáltalán nem hasonlított űrhajóra, és Paraziták irányítják az embereket is paraziták irányítják az embereket egy szóváltás után ismerte be, hogy az űrhajóból a rendező utasítására egy Aliens ihlette fészek lett.

Stuart Orme úgy tűnik, nagy rajongója annak a filmnek. Hiába volt meg tehát az egyértelmű utasítás, ismét eltértek az eredeti tervtől, ami az összeredményen is meglátszott. Rossio nagy férgek paraziták végigvette mindazokat a kulcsjeleneteket a regényből, melyek nem kerültek be a filmbe gyaníthatóan költségvetési okokból illetve kreatív nézetkülönbségekből adódóan.

Hetet nevez meg, amikből jóindulattal, ha három megtalálható a filmváltozatban, és ezekért is meg kellett küzdeni, hogy ne írják ki őket. Érthető, hogy a mai napig igen keserűen gondol vissza a film készítésére.

Csakúgy, mint Engelberg, aki több produkcióhoz nem is adta a nevét. A parazita csúfosan elbukott a mozikban és a kritikusok is elverték a port felette. Valóban teljes kudarc volna a film? Azért nem egészen.

Élősködő okozza a kulturális sokféleséget? A Kalifornia Egyetem tudósa szerint egy egysejtű parazita miatt másmilyenek a kultúrák.

Ami azt illeti, gyerekként odáig voltam A parazitáért. Felnőtt fejjel már nehéz nem észrevenni a hibáit, főképp kisebb-nagyobb bugyutaságait, de azt állítom, hogy még mindig egy kifejezetten szórakoztató inváziós sci-fi. A tévébe visszamenekült Stuart Orme messze nem annyira kutyaütő rendező, mint amilyennek a korábban írtak lefestik. A film erősen kezd és a lendületét szinte végig megőrzi.

Az első negyed óra, melynek során a főszereplők felfedezik az idegenek jelenlétét, majd megpróbálnak elmenekülni a megfertőzött kisvárosból, sokadik újranézésre is magával ragadó.

A szélsebes tempó mellett azért fel-feltűnik, hogy az apró rájákra emlékeztető parazitáknak hiába agyszövet a testük hatvan százaléka, ők maguk mégse túl agyasak. A készítők nehezen leplezik el, hogy miközben végighajszolják szereplőiket a történeten, a dinamika megőrzésének oltárán beáldozzák a következetességet.

Ahhoz például, hogy a paraziták eltávolítása súlyos elvonási tüneteket okoz, csak addig tartják magukat, míg a mellékalakokról van szó. A főszereplők viszonylag könnyen túllépnek azon, hogy a filmet idézve hirtelen elvesztettek egy hatalmas agyat.

Annak a kitalálása mindig egy remek játék, hogy vajon ki fertőzött, erre pedig A parazita többnyire kreatívan építkezik. Hol egy ügyes vágás tereli el a figyelmünket, máskor egy szerelmi jelenetből lesz horror egyetlen nézőpontváltással. A feszültségkeltés sikerességéhez hozzájárul a zenét szerző Colin Towns is, akinek a munkája hiába éri el olyan nagyágyúk színvonalát, mint James Newton Howard vagy James Horner, ő maga sose lépett közéjük.

Donald Sutherland kivételével a színészek közt is csupa pórul járt reménység fedezhető fel. A Samet alakító Eric Thal villámgyorsan tűnt el süllyesztőben, nem is ok nélkül.

Nem rossz főhős, de nincs meg benne az a bizonyos plusz. Leginkább Ethan Hawke diszkont változatának a benyomását kelti. A női főszerepet játszó Julie Warnerről Doc Hollywood is hasonló értékelés mondható el.

Navigációs menü

Aranyos, de feledhető. A mellékszereplők között találhatunk több kedvelt karakterszínészt is, ám jelentős részük el lett vesztegetve.

Mindannyiunk kedvenc Alonzo Mosely-jának, az Alienből is ismerős Yaphet Kottonak jó, ha két mondat jut. A Keith David A dolog erősítette, kiváló gárdát Orme mintha a kedvenc filmjeiből válogatta volna össze, ami szimpatikus húzás volt tőle.

Kisállatorvos - Belső élősködők, amelyek az emberre is veszélyesek lehetnek

Az már kevésbé, hogy használni már paraziták irányítják az embereket tudta őket. A regény politikai állásfoglalást jelentett Heinlein részéről és cenzúrázatlan változatában a szexualitás is fontos elemét képezte.

A filmbe ebből csak a szex szivárgott át, az paraziták az emberi gyomorban csupán utalásszerűen: a történet elején a fertőzöttek aszexuális viselkedésükkel lepleződnek le.

Azt az amerikai hadsereg szószólója roppant büszkén hangoztatta a bemutató idején, hogy A parazita a katonaság aktív közreműködésével készült, reális képet nyújtva, mit is tennének ebben a helyzetben. Parazita ellenőrzése, a film látva, ha rajtuk múlna, az emberiség garantáltan kihalna.

Fél paraziták irányítják az embereket alatt kicsúszik a kezükből az irányítás. A lecsupaszított cselekmény őrült vágtájába önmagában bele lehet szédülni, hát még azokba az éles váltásokba, amikkel az írók olykor élnek.

A szereplők az egyik pillanatban még az idegeneket vizsgálják, a másikban már egy az USA elnöke elleni merényletet gátolnak meg. Kész csoda, hogy ebben a felfokozott hajszában jut arra egy lélegzetvételnyi idő, hogy megkedveltessék őket. A klisékre épülő, mégis működő érzelmi dinamika segít egyben tartani a sztorit a középpontban álló trión túlnövő események alatt is.

Az Eric Thal és Donald Sutherland közti apa-fiú kapcsolat akár nagyobb fókuszt is elviselt volna. Érdekesebb, mint a szerelmi szál. A mindig nagyszerű Sutherland újfent kamatoztatja, hogy egy látszólag szívtelen gazembert is elbűvölővé tud tenni, ám, ahogy a film vége felé az akció kerül előtérbe, úgy lesz a szerepe egyre szimplább és funkcionálisabb.

Az utolsó felvonás az, amin A parazita elcsúszik. Az amúgy is sietős tempó kapkodóssá válik, ahogy a főszereplők eljutnak a megszállott városba, ahonnan egyszerre mentik ki elrabolt társukat és találják meg az idegenek legyőzésének a kulcsát. A bajok már ott elkezdődnek, hogy az űrhajót helyettesítő kaptár elég szegényes fantáziával lett kialakítva.

A logikai bakik is halmozódni kezdenek és olybá tűnik, hogy a készítőknek nem maradt elegendő pénzük egy látványos fináléra. Mikor aztán nevetséges könnyűséggel végrehajtják az akciót, egy cseppet se örvendeztet meg, hogy a film egy dupla fináléval lep meg, melyből a gyenge speciális effektek kiölik azt a kevés izgalmat is, egyúttal aláhúzzák A parazita B-kategóriás jellegét. Paraziták irányítják az embereket totális happy endbe forduló befejezés ezt megfejeli egy annyira sablonos zárójelenettel, hogy az ember szinte sajnálja, hogy nem az idegenek nyertek.

A testrablók támadásának még a paraziták irányítják az embereket feldolgozásai is kiszuszakoltak magukból valami mondanivalót, de erre filmünk készítői nem voltak képesek. A parazita bár parazita neve és leírása embereknél szeretne hű lenni Heinleinhez, mégis mindössze agyatlan szórakozásként állja meg a helyét. Nem épp a legméltóbb adaptáció a filmtörténetben, ám attól függetlenül is, hogy mennyi akadályt kellett legyűrni, hogy ennyi összejöjjön, érdemel némi elismerést a kikapcsolódásért, amit nyújt.