Hogyan lehet megszabadulni a száj benzinszagától. Transindex - Látó
Kenedi Jánosnak Délelőtt van. És szombat.
És harmincadika és december. És ezerkilencszáznyolcvankilenc.
Na és? És nagyon összerázott az autóbusz. Másfél órai vonatozás, majd három órai buszozás után érkeztem haza a Kis-Küküllő menti kisvárosba. Nagyon vágytam már ide, szeptember óta nem láttam idős szüleim.
Csupán százhatvan kilométerre élek tőlük, mégis ritkán vagyunk együtt, alig tudok hazavergődni valahogy néhanapján. Kocsim nincs, honnan is lenne, hiszen tanár vagyok, annak rendje és módja szerint.
Rendje és módja, azaz: kis fizetés és kis becsület. Mehetünk kisdolgunkra. Végeredményben egy improduktív társadalmi réteg tagja vagyok, legalábbis ezt sulykolják immár hat éve az agyamba, és örülhetek, ha a munkásosztály és a parasztság beleparolázik kinyújtott jobbomba.
Szóval, addig nyújtózkodom, ameddig a takaróm ér. Most éppen vakáción vagyok, a forradalom már lezajlott választott nagyvárosomban. Az ideiglenes forradalmi bizottság vette át a közigazgatást; végre valódi változásoknak nézünk elébe, ha igaz.
De hagyom a magánmitológiám taglalását, legalábbis szeretném hagyni; most a közügyek a fontosak, hiszen győzött a forradalom, elmenekültek a pribékek. A zűrzavar ellenére úgy éreztem, hogy a hátam mögött hagyott megyeszékhelyen rend van.
Indulhattam haza a szüleimhez; látni kívántam kamaszkorom kisvárosát is, hadd lám, mire vitték ott élő atyámfiai a decemberi nagy pálfordulásban.
A biotechnológia az emberiség történelmének eddigi legnagyobb forradalmával kecsegtet. Az évtized végére le fogja körözni az atomenergiát és a számítástechnikát, annyival nagyobb hatása lesz hétköznapi életünkre. Semmi sem lesz többé olyan, mint volt. A szó legszorosabb értelmében más lesz az egész bolygó arca. El ször is igen széles körben folyik.
Ám a Hargitán átbaktató, autóbusznak becézett, agyonhegesztett őshüllő éppúgy összerázott, mint a hogyan lehet megszabadulni a száj benzinszagától előtt. A járgány csigalassúsággal vette sorra hajtűkanyarait a hegygerincek hónaljában, feltört a padló repedésein a benzinfüst és a hideg. Az autószaurusz gyomrában ügetve még olvasni is megpróbáltam, minden ajtónyitásnál mélyet lélegezve a fenyvesek beillanó ózonjából.
Nehéz bőröndöm maga előtt tolt a leszállásnál. Jónás megszabadult a cet torkából, de feje reflexszerűen tovább meg az enterobiasis a nyakán.
Az olcsó benzin szagától a fejem, az erőltetett olvasástól a szemem fájt. Ezúttal Hubay Miklós színdarabjait olvastam, de képtelen voltam végig az oldalamhoz szorítani a könyököm: a rázkódó járműben fel-alá szökdécseltek a pompás sorok szemgolyóm előtt.
What I Wish Someone Had Told Me In Medical School About Nutrition
Józan vagy becsiccsentett nyugati szemantikusok bizonyára értékelnék a szöveg eme új, speciálisan kelet-európai megközelítését, az új kontextualitást. Szóval, végre leszálltam. Viszem a bőröndöm, meg-megcsúszom a járdán. Vert viszi veretlent.
- Csiga a szarvát… Eddig minden nyaramat odahaza töltöttem.
- Petró Ház e-mail: muut muut.
- Egzoz Patlatmak İsteyenlere Birebir!!
Hátam mögött a ködbe veszett a benzinbelélegeztető készülék. Megyek: spiccem hasítja, nyiszálja a jeget. Kisvárosom kis méretű főterén kell átvágnom, ha mihamarább el akarom érni szüleim — nyáron egyébként szőlőlugasos — házát. A főtérre érek, mely — így, ahogy elnézem — kellemetlen meglepetéseket tartogat az elővigyázatlan sofőrök számára.
A hét prózája – Déry Tibor: Szerelem | Litera – az irodalmi portál
A középületek hogyan lehet megszabadulni a száj benzinszagától része valósággal ráterpeszkedik a három út irányába is igyekezni kívánó térre. Északkelet felől a néptanács sárga, tohonya épülete veszi el a kilátást, nyugatról a Fekete Szarvas szálló hívja ágyra és kávépótlékra az idült feketézőket. Oly hirtelen bukkan fel ez az épület a gyanútlan turista-sofőr előtt, hogy az kénytelen hirtelen fékezni. A parkolóhely közvetlen a főtérre tolakszik.
Menetrendszerűek is itten a balesetek. Északnyugatról vegyes- és kenyérüzlet tátong, többnyire üresen. A legemberközpontúbb, azaz a legzsúfoltabb mindig a délkeleti részben állingáló középület. Megnéztem most is magamnak, amíg fogást cseréltem. Fodrászlány volt, és a munkából hazajövet a Szenkával szembeni autóbuszmegállóban szoktunk találkát adni egymásnak.
Benzin lehelet oka. Giardia és más paraziták
Kegyetlen hely ez a söntésburkolda — széplélekszemmel nézve. Nem inspirálta az embert az égvilágon semmire, ellenkezőleg, mindig úgy éreztem, mintha egy hatalmas emésztőkészülékben őrlődnék, avagy Dante egyik bugyrában kapálóznék fejjel lefelé. De azért néha mégis bementem, s ki tudja, ha itt, ebben a kisvárosban kellett volna leélnem világomat, törzsvendége lennék én is ennek a miniatűr infernónak. Lám, a helyiség durva, vegyített italra szomjas kalapácsa pufajkában kopogtat be, hogy majd később, hazafelé menet legyen mi védje a sorozatos esésektől.
A mostani puffanás sem volt más, mint a pufajka csontkímélő zaja. Elég az emlékekből, felemelem ismét a bűnnehéz bőröndöt, és elindulok a kenyérüzlet mögött homályló tömbházsorok felé. Ez a negyed egy nagy játszótért dédelget a keblén, azon kell majd átcsoszognom, ha úticélomhoz akarok érni.
Áállj meeg! Háát te is hazajöttél?! Na, mit szólsz ezt is megértük!
Fejünk köré glóriát vont a szánkból kiáramló pára. Az ezt persze, nem rám vonatkozott, jóllehet éppen krisztusi korban leledzem, hanem az idegbajos diktátorra, akit végül is elért a kisemmizett nép kétévtizedes átka.
Hogy vennék el a villanyt, amikor operálják! Mondj már valamit!
Novellahős
Ösztönösen húztam az időt a válasszal, tempósan gyújtottam rá. Hol is kezdhetném mondókámat? Sosem voltam bőbeszédű Mi érdekelheti tanáromat, azt az embert, aki még emlékszik esetlen mozdulataimra, nyurga, kamasz testemre?
Aki meglehetősen fanyar ábrázattal vizsgálgatta, hogyan csimpaszkodom a bordásfalon. A bordásfal ezúttal közöttünk állt. Hogyan mászom meg úgy, hogy neki is tetszedjen, hogy élményben legyen része?
Hogyan közöljem vele életem egyszeri, legnagyobb élményét, nevezetesen azt, hogy emberek ezreivel menetelsz egy sorban, és egyet akarsz velük?! Senki sem szól hozzád, te sem szólsz hozzájuk, mégis tudod, hogy ugyanazt érzitek.
Calaméo - Michael Crichton Őslénypark
És végre akartok, mertek valamit! A búcsúzás után ismét felkerekedtem.
Legyenek a szüleim az elsők, akikkel megosztom élményeim! Holnap, december án du. Jöjjön el mindenki! Sorsunk a mi kezünkben van! Éljen a demokrácia! Isten velünk! Egyetlen éles képsorozatra emlékszem, persze, Eszterrel függ össze az is. Szinte minden itthoni álmomba belekomponáltam őt.
Ezúttal szeptember vége felé járt az idő, nagyszünet volt, és én, a harmadéves középiskolás a gimnáziumunkkal szomszédos katolikus temető fenyőfái alatt kísérgettem őt. A temető egy domb tetején terült el, ahonnan leláthattunk az ötven méternyire alattunk zsibongó iskolaudvarra, sőt, az egész városra is. Tulajdonképpen nem domb volt, csak lentről látszott annak, különben is Eszter közelében elvesztettem tér- és időérzékemet. A város — és benne az iskola — egy keskeny völgyben feküdt.
